Súlyok és méretek

Veszélyeztetettség

Állatleírás

Az erszényesfarkas (Thylacinus cynocephalus), amelyet gyakran tasmanian tigrisként is emlegetnek, egy kihalt erszényes állat, amely leginkább az ausztráliai Tasmaniában élt. Ez az állat egyedülálló megjelenésével és viselkedésével tűnt ki a természetben, és az erszényesek között különleges helyet foglalt el az ökoszisztémában.

Megjelenése eltérő volt a többi erszényes állattól. Testhossza elérhette az 100-130 centimétert, súlya pedig 20-30 kilogramm között mozgott. Bőrét jellegzetes, sötét csíkok díszítették, amelyek a hátán húzódtak végig, egészen a farokig. Ezek a csíkok segítettek neki elrejtőzni a természetben, különösen az erdős, árnyékos területeken. Feje kutyaszerű volt, nagy, éles fülekkel és erős állkapoccsal, amely lehetővé tette számára, hogy hatékonyan ragadozzon.

Életmódját tekintve az erszényesfarkas elsősorban éjszakai vadász volt, táplálkozási szokásai pedig változatosak lehettek. Főként kisebb állatokat, mint például kengurukat, poszsumokat és madarakat ejtett zsákmányul, de alkalmanként nagyobb emlősökre is vadászhatott. Az erszényesfarkas területi állat volt, nagy területeket járt be élelem után kutatva.

Az erszényesfarkasok szaporodása szintén egyedülálló volt az állatvilágban. Mint erszényesek, a nőstények erszényben hordozták és nevelték fiókáikat. A szülés után a kicsinyek több hónapig az anya erszényében maradtak, amíg elég erősek nem lettek a külvilághoz.

A 20. század elejére az erszényesfarkas állománya drámaian csökkent az élőhelyük elvesztése, a betegségek és az ember általi vadászat következtében. Az utolsó ismert erszényesfarkas 1936-ban halt meg a hobarti állatkertben. Azóta az erszényesfarkas hivatalosan kihaltnak számít, bár időről időre felröppennek pletykák és jelentések rejtélyes megfigyelésekről, amelyek felkeltik a reményt, hogy talán mégis maradtak túlélő példányok a vadonban.

Az erszényesfarkas története figyelmeztető jel a természetvédelem számára, rámutatva arra, hogy milyen gyorsan vezethet egy faj kihalásához az élőhely megváltozása, a betegségek terjedése és az emberi tevékenységek.