Súlyok és méretek

Biológiai adatok

Állatleírás

Az Északi búvár (Gavia stellata), ismertebb nevén a kis búvár, egy különleges megjelenésű madárfaj, amely leginkább az északi féltekén található hideg vizű tavakban és tengerparti területeken él. E madár a búvárfélék (Gaviidae) családjába tartozik, melynek tagjai kiválóan alkalmazkodtak az élet vízi környezetéhez.
Méretét tekintve az Északi búvár kisebb, mint a többi búvárfaj, testhossza általában 55-67 cm között mozog, szárnyfesztávolsága pedig 91-110 cm körül alakul. Tömege 1-2 kg között változhat. Megjelenése a szaporodási és a nem szaporodási időszakban jelentősen eltérő. Szaporodási időszakban a tollazata feltűnő; a fej és a nyak fekete, melyet egy jellegzetes vörösesbarna folt díszít a tarkóján. A felsőtest szürkés, fehér pettyekkel tarkított, míg a hasi rész teljesen fehér. Télen a tollazatuk jelentősen leegyszerűsödik; a fekete-fehér színkombináció dominál, a nyak és a fej oldalán található vörösesbarna foltok eltűnnek.
Az Északi búvár kiváló úszó és merülő, amit testalkata és lábainak hátrahelyezett pozíciója is segít. Ez utóbbi jellemző miatt a szárazföldön mozgása ügyetlennek tűnhet. Tápláléka elsősorban halakból áll, de rovarokat, rákokat és egyéb kisebb vízi élőlényeket is fogyasztanak. Merüléseik során akár 1-2 percig is képesek a víz alatt maradni.
Szaporodási időszakukban az Északi búvárok magányos fészkelők, és gyakran tórendszerük legeldugottabb részein építik meg fészküket, amely tipikusan növényi anyagokból áll és közvetlenül a víz partján helyezkedik el. Általában 1-2 tojást raknak, melyeket mindkét szülő kotlik ki. A fiókák vízre kerülésük után rögtön képesek úszni, de még hosszú ideig szükségük van a szülők gondoskodására.
Az Északi búvár migrációs madár, amely az északi fészkelőhelyeiről délebbre, enyhébb éghajlatú területekre vonul télire. Vándorlásaik során gyakran nagy távolságokat tesznek meg, életük jelentős részét pedig a nyílt vízen töltik.
Világszerte a természetvédelmi besorolása "Nem fenyegetett" kategóriába tartozik, bár bizonyos területeken a lakóhelyek elvesztése és a vízszennyezés veszélyezteti populációikat. Megőrzésük érdekében fontos a természetes élőhelyek védelme és a vízi ökoszisztémák fenntartása.